2013. július 2., kedd

Boldogságunk és céljaink kapcsolata

A holland Boldogság Világ-adatbázisa (World Happiness Database) elnevezésű intézet összesített számos kutatás, mely mind ugyanazt a kérdést igyekszik megválaszolni, nevezetesen, hogy mi az, ami hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy boldogak legyünk.
Az Intézet alapítója, Dr. Ruut Veenhoven, a Rotterdami Erasmus Egyetem professzora valamint szintén alapítója és szerkesztője a nemzetközi Boldogságkutatás Folyóiratnak (Journal of Happiness Studies). Szakmai körökben a boldogság-kutatás nemzetközi szaktekintélye és úttörőjeként ismert (Rojas, 2007), akit gyakran a „boldogság-kutatás keresztapjaként” emlegetnek (Winer idézi Chekola, 2009).
A célok és a boldogság kapcsolatában saját kutatásában korábban enyhe negatív korrelációt kapott az emberek boldogságszintje és aközött, hogy milyen gyakran kezdtek el spontán saját céljaikról beszélni. Ugyan létezik egyfajta feltételezés, ahogy arról az Index is beszámol, miszerint célok szükségesek a boldog élethez, ám az erről való tapasztalatok nagy szórással bírnak. Ennek magyarázataként a kutató kiemelte, hogy a boldogtalan ember tudatában elképzelhetően azért vannak jelen élesebben, tisztábban a célok, mivel boldogtalanságuk lévén épp olyan helyzetben vannak, hogy ezekkel a célokkal igyekeznek változtatni életvezetésükön.
Az Intézet által az egész világból egybegyűjtött kutatási adatok egyik figyelemfelkeltő eredménye, hogy, a fentieket visszhangozva, nem mutattak ki lényegi, szignifikáns összefüggést aközött, hogy a kutatásokban résztvevők látnak-e értelmet saját életükben valamint boldogságszintjük között. Ami viszont lényegesen befolyásolni látszik az emberi boldogságszintet, azt a BBC cikkében közölt ötelemű eredmény alapján a következő diagramban foglalhatjuk össze:

Ezek alapján az emberi kapcsolatok több fontos megnyilvánulása is fontos szerepet játszik, lévén mind a szoros baráti kapcsolatok, mind a hosszú távú kapcsolat jótékonyan hatnak az emberek boldogságára. Ugyancsak ezzel kapcsolatos az időnkénti étterembe való kimozdulás, vacsorázni járás, valamint – egy nagyobb perspektívába lépve – az emberi közösség közös ügyei, a politika iránti aktív érdeklődés. A kört végezetül, az összegzett kutatások szerint, egy mind a munkában, mind a szabadidőben megjelenő aktív elfoglaltság zárja, mellyel Dr. Veenhoven a legszorosabb korrelációt mutatta ki, kiemelve, hogy maga az életben való tevékeny részvétel az, ami kapcsolatban áll a boldogsággal, és nem maga az, hogy tudjuk-e a válaszokat az élet miértéjeire.
Mindazonáltal a szomorúság hasznát sem vetik el, kiemelve, hogy életünk 10%-ában kifejezetten hasznos megélni a szomorúságot, lévén, ahogy a kutató fogalmaz, egyfajta „piros lámpaként” működik, hogy megállítsa a negatív viselkedésformákat.

Forrás: Index/BBC News

Hivatkozások:
  • Rojas, M. (2007). Inspiring Economics [Review of the book Economics & Happiness: Framing the Analysis, by K. Bruni & P. L. Porta (eds)]. Journal of Happiness Studies, 8, 2. doi: 10.1007/s10902-007-9048-3
  • Chekola, M. (2009). An Entertaining Travelogue [Review of the book The Geography of Bliss: One Gump’s Search for the Happiest Place in the World, by E. Weiner]. Journal of Happiness Studies, 10, 5. doi: 10.1007/s10902-009-9136-7
________________________________________________________________
Az összefoglalót készítette: Fehér Tibor Dániel. A szerző a Károli Gáspár Református Egyetem másodéves pszichológia szakos hallgatója

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése