Tanulmány

Életünk véges - és ennek tudatában vagyunk. A halál ténye intenzív félelem forrása, ugyanakkor - sokak szerint - lehetővé teszi az autentikus életet. Paul T.P. Wong tanulmánya az egzisztenciális pszichoterápia és a pozitív pszichológia megközelítését ötvözi.


Paul T.P. Wong: A halálfélelemtől a halál elfogadásáig

Kivonatos fordítás

A halálhoz való hozzáállásunk és az a mód, ahogyan megküzdünk a halálfélelmünkkel, életünk valamennyi területét befolyásolhatja – negatívan, vagy akár pozitívan is. Jelen írás arra tesz javaslatot, hogy az értelem keresése (meaning management) sokkal adaptívabb a halálhoz való viszonyulás szempontjából, mint a rettegésen alapuló hozzáállás (terror management).

Az értelem keresése a pozitív pszichológia tárgykörébe tartozik, hiszen fő témája, hogy hogyan kell jól/elégedetten élni és meghalni. A bölcsességre és a bátorságra tehetünk szert, ha elfogadjuk a halált és megértjük a benne rejlő jelentést.

     
1.   Bevezetés

-          a halálnak ezer arca van, de  meghalni millió módon lehet

-         a halál mindenütt jelen van és univerzális

-          a halállal szembeni attitűd befolyásolja azt, ahogyan élünk

-         egy halál tagadó kultúrában élünk

A legtöbb embernek a halálról negatív és zavaró érzései vannak, amelyek a félelmet és szorongást keltenek bennük.

Palmer (1993) kutatásában különböző kulturális háttérrel rendelkező emberekkel készített interjúkat a halállal és a haldoklással kapcsolatban. A Zen Buddhista Szerzetesek kivételével, akik a halált régi bőrük levedlésének tekintik, a legtöbb interjúalany különféle módokat fejlesztett ki a halandósággal tényének kezelésére. Palmer a következőket vonta le az interjúkból:

    A halál azért félelmetes, mert mindenható, mindenütt jelen van és senkivel sem kivételez.  Ezzel párhuzamosan a halál ismeretlen és teljesen rejtélyes számunkra, egy szörnyű, láthatatlan jelenlét, amely azzal fenyeget, hogy elvehet tőlünk mindent, ami ebben a világban fontos számunkra. A halállal kapcsolatos entitások, melyeket létrehozunk, befolyásolják, hogy hogyan éljük mindennapjainkat.  A legtöbb ember a haldoklástól azonban jobban fél, mint magától a haláltól. Statisztikák szerint meghalni 6000 különféle módon lehet (stroke, rák, baleset, természeti katasztrófa, stb. következtében). Valójában a haldoklásnak megannyi egyedi módja van, legalább annyi, ahogyan az emberek élik az életüket. Az utóbbi ugyanis befolyásolja az előbbit.

A legtöbb ember az erőszakos és fájdalmas haláltól retteg. A legtöbben álmukban szeretnének elhunyni, fájdalom nélkül és öntudatlanul.

A cikk szerzője úgy gondolja, a halál pozitív és jutalmazó élmény is lehet; a személyes szabadságot és növekedést is jelentheti. Ahhoz azonban, hogy elégedetten tudjunk meghalni, el kell fogadnunk a halált. Elégedetten meghalni azonban kemény munkát jelent, hiszen a haldoklás több mint egy pusztán fizikai folyamat.

Dr. Paul Kuhn, egy vancouveri kórház fizikusától származik a következő történet, amit egy Alice nevű betegéről mesélt, aki rákban haldoklott. A nőnek erős mellkasi fájdalmai voltak, amelyek nem enyhültek a fájdalomcsillapítók hatására sem. Az orvosa végül rákérdezett, hogy mi van, ha a fájdalom a szívéből jön (nem a fizikai értelemben vett szívből). A nő válaszából végül kiderült, hogy valójában azért aggódik, mert lánya a rossz férfihoz készül hozzámenni. Ez volt tehát a valós oka Alice fájdalmának és gyötrődésének.

Dr. Kuhn a következőket írta az esetről: „Alice, mint előtte és azóta sokan mások, megtanított arra, hogy a haldoklás több, mint egy fizikai esemény. Ez egy folyamat, ami az egyén egész lényét magába foglalja: fizikai, pszichológiai és spirituális valóját. Alice arra is megtanított, hogy meghalni nagyon kemény munka, éppen ezért szenvedéssel jár, melynek okát talán sosem tudjuk majd meghatározni”.

Joggal kérdezhetjük: miért csak néhány ember képes elfogadni a halált? A válasz a szerző szerint a nyugati társadalomban rejlik: ugyanis egy halál-tagadó kultúrában élünk. Orvosilag késleltetni akarjuk a halált, ezért diétákat, torna-gyakorlatokat vetünk be. Fent szeretnénk tartani a fiatalság látszatát, plasztikai műtétek  és az egészséges életmód  hajhászása által.

Egy még extrémebb formája a halál tagadásának egy új mozgalom, amely a halált úgy írja le, mint egy halálos betegséget, amely több mint 50 millió emberrel végez évente. A mozgalom követői rengeteg ponton támadják a halált:

• a kalória minimalizálók (calorie minimizers – Wong), akik a lehető legkevesebb élelmet veszik magukhoz annak érdekében, hogy lecsökkentsék a test hőmérsékletét és  lelassítsák az emberi anyagcserét. Létezésüket az örömteli élet kárára akarják meghosszabbítani.

•  a táplálék kiegészítők kedvelői (supplementarians), akik a táplálék kiegészítők széles skálájának alkalmazásával szeretnék megállítani az öregedést. Testi egészségük megszállottjai, miközben nem törődnek az egészség lelki és spirituális dimenzióival.

• és végül azok (cryonicists), akik hatalmas összegeket költenek arra, hogy fejüket vagy egész testüket lefagyaszthassák tartályokban, egészen addig, amíg a tudomány ki nem talál egy módszert, amivel feltámaszthatja őket. Pénzüket és reményüket fantáziákba és tudományos manipulációkba fektetik bele.

           2.      A halálfélelem gyökerei

A halál az egyetlen biztos dolog az életben.  Minden élő organizmus meghal egyszer; nincsenek kivételek. Az emberek azonban egyedülállóak abból a szempontból, hogy rendelkeznek azzal a kognitív képességgel, hogy tudatában legyenek saját halandóságuknak és féljenek attól, hogy mi következik a halál után.  Továbbá van egy arra való képességük, hogy töprengjenek az élet értelmén és a halálon, és ez egy plusz egzisztenciális szorongást ad nekik.

Mi az Ön szorongásai a halállal kapcsolatban, kérdi a szerző. Feltehetően mint a halálfélelemből gyökereznek.

1.                 a halál véglegessége

2.                 bizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy mi következik

3.                 szorongás és félelem a nem-létezés állapota miatt

4.                 az alapvető veszteség: amikor a halál feltűnik, arra kényszerülünk, hogy elveszítsünk mindent, amit valaha birtokoltunk. Azok, akik a legjobban ragaszkodnak az evilági dolgokhoz, a legjobban szoronganak a haláltól. A világban való történések feletti kontroll elvesztése és annak a képességnek az elvesztése, hogy törődjünk azokkal, akik függenek tőlünk, szintén hozzájárul a halálfélelemhez.

5.                 Félelem a fájdalomtól és a haldoklás magányától

6.                 Attól való félelem, hogy nem teljesítjük be küldetésünket: Goodman (1981) művészekkel és tudósokkal készített interjúiból kiderült, hogy sok ember a jelentéktelen élettől jobban fél, mint magától a haláltól; a haláltól való félelmük abból a félelemből ered, hogy nem lesznek képesek befejezni evilági küldetésüket.

3.      A halálfélelemmel való megküzdés

-        

                     Elizabeth Kuber-Ross (1969) a megküzdés öt stádiumáról beszél: tagadás, harag, alkudozás, depresszió és elfogadás. Mivel a halál „egy végső betegség” (Palmer, 1993), Kuber-Ross modellje valamennyiünkre alkalmazható. Ezek a stádiumok különféle viselkedésekben is kifejeződhetnek, mint extrém sportok vagy terrorizmus, vallja a cikk szerzője. 

                   Wong,  Reker és Gesser (1994) úgy gondolják, hogy három formája van a halál elfogadásának. Semleges, megközelítő és elmenekülő.

-              A rettegés kezelő elmélet (Terror management theory; Pyszczynski, 2002) kimondja, hogy az emberek rengeteg pszichológiai energiákat fordítanak arra, hogy kezelni tudják és letagadják saját tudattalan rettegésüket. A rettegés kezelésére való igény elvezethet a halhatatlanság kognitív konstrukciójához azáltal, hogy magunkat pszichológiailag szimbólumokhoz, tradíciókhoz és intézményekhez kapcsoljuk. Amikor pedig ezek a konstruktumokat fenyegetve érezzük, haraghoz és erőszakhoz folyamodunk, hogy alátámasszuk a biztonságunkat és védjük a halhatatlanság illúzióját.

Hogy megküzdjünk a nem-lét állapotával, különféle szimbolikus halhatatlanságokhoz folyamodunk:

• biológiai: gyerekek és unokák által továbbélni. Elméletben örökké élhetünk, utódaink által.

•  vallás és spiritualitás: a halál utáni életben való hit. A lélek sosem hal meg, a halál csupán a létezés egy másik dimenziójába való átlépést jelent.

• alkotás: a munkánk által továbbélni. Sokáig emlékezni fognak ránk eredményeink miatt.

• természet: amikor meghalunk, a természetbe térünk vissza, ami örökké él.

• kultúra: egy tradícióval vagy intézménnyel való azonosulás, ami transzcendenssé teszi saját halálunkat

       4.      A halál elfogadásának megkönnyítése

Az elfogadás magába foglal egyfajta akaratot, hogy képesek legyünk elengedni az evilági eseményeket és dolgokat. A pozitívan orientált elfogadás maga után vonja a spirituális kapcsolat kialakítását a transzcendens valósággal és azzal a tudattal ajándékoz meg, hogy egy spirituális életet osztunk meg szeretteinkkel az örökkévalóságig.

A halál elfogadásához vezető út:

• az élet áttekintése: fontos, hogy rendszert és összefüggést vigyünk az életbe, és ezzel fenntartsuk identitásunkat
• én- elfogadás: tudnunk kell, kik vagyunk valójában, mielőtt meghalunk. Kapcsolatot kell teremtenünk a legbelsőbb valónkkal.
• vallásos és spirituális hiedelmek: különbség van extrinsic és intrinsic vallásosság között. Kapcsolat van a spiritualitás és a az értelem kutatása között. Kubler‑Ross (1997) is kiemeli a vallásosságon alapuló halál elfogadást fontosságát.
• teljességében élni az életet
• halál edukáció: ha korrektek akarunk lenni, élet és halál edukációnak kellene hívni. Hiszen „Hogyan tudnánk élni, ha nem értjük meg a halált?”

       5.      Elégedetten élni és meghalni az értelem keresés segítségével. A modell pontjai a következők:

1.        az emberek a jelentés-keresés belső igényével születnek, de ez rejtve marad az élet során

2.        A halál és szenvedés felébreszti bennünk az értelem keresésének igényét

3.        minden szituációban fel tudunk fedezni és meg tudjuk alkotni az értelmet, még a halál árnyékában is

4.        az értelem keresése segít elmélyíteni a hitet és a spiritualitást, és lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük az élet értelmét és célját

5.        az értelem keresése segít egy hasznos pszichológiai és spirituális modell megalkotásában, ami a legjobb védelmet biztosítja a halállal kapcsolatos szorongással szemben

6.        az értelem keresése motiválhat bennünket, hogy megragadjuk az életet a maga teljességében, tekintet nélkül fizikai állapotunkra és a jelen körülményeire

7.        a jelentés keresése nem csupán racionalizáció vagy kognitív újrakeretezés, hanem értékeink, hiedelmeink átkonstruálása és átalakítása

Ahogyan élünk, abból sejteni lehet, hogy fogunk meghalni. Amikor értelem-teli életet élünk, egy értelem-teli életet fogunk magunk után hagyni. A szerző kérdései itt a következők az olvasóhoz: Azt az életed élte, amit mindig is szeretett volna? Olyan életet élt, amit megért élni? Megvan Önben a hit, hogy a halált örömmel és reménykedve fogadja? Ha ezeket a kérdéseket gondolkodás nélkül válaszolta meg, akkor tudja, hogy hogyan kell jól élni és meghalni.

      6.    Következtetések

• a halállal szembeni attitűd nem csak a saját életünket befolyásolja, hanem a társadalmunk jövőjét is
•  választhatunk, hogy a halállal félelemben vagy reménykedve nézünk szembe
• miért éri meg élni és meghalni
• a hit reményt és vigaszt nyújt nekünk a halál magányos útján

-          „Megragadom az életet, vagy a halálra készülök? Valamennyiünknél hasonló a válasz. Teljesen élni és elégedetten meghalni magába foglalja az egyén önismeretének javulását, megerősíti a másokkal való kapcsolataiban, és erősítheti a spiritualitásban, transzcendentalitásban való hitét is. És csak a halál elkerülhetetlenségének tényével való szembenézés hozzásegíthet a teljesebb élethez” (Kuhl, 2002)

A halál a mi tanítónk. Azzal, hogy elfogadjuk és megértjük teljes jelentését, bölcsességre teszünk szert. A halál elfogadásával bátorságot és halhatatlan reményt kaphatunk.

Forrás: http://www.drpaulwong.com/documents/wong-PP-of-death-acceptance-death-studies2011.pdf

Fordította: Számel Szilvia